Isaac Asimov
Kar�csony a Ganymedesen

Olaf Johnson orrhangon dudor�szott mag�ban, s porcel�nk�k szem�t �lmodoz�n legeltette a k�nyvt�r sark�ban �ll� impoz�ns feny�f�n. J�llehet a k�nyvt�r a D�m legt�gasabb helyis�ge volt, Olaf ez alkalommal kev�sb� tal�lta t�gasnak. Lelkesen ny�lt bele a mellette �ll� hatalmas l�d�ba, �s h�zta el� az els� tekercs z�ld-piros krepp-pap�rt.
Hogy mif�le szentimentalizmus sz�llta meg a Ganymedes Products Corporation, Inc. vezet�it, hogy komplett kar�csonyi dekor�ci�t k�ldtek a D�m sz�m�ra, azt most nem volt ideje kigondolni. Olafnak nyugalmas beoszt�sa volt, �s �nk�nt v�llalt f�dekor�tori elfoglalts�ga is el�gedetts�ggel t�lt�tte el.
Hirtelen elkomorult, �s halkan k�romkodni kezdett. Az �ltal�nos Gy�lekez� f�nyjelz�se hiszt�rikusan villogni kezdett. S�rt�d�tten tette le a kalap�csot - amit �ppen akkor emelt �t�sre -, ut�na a krepp-pap�rt, majd les�p�rte a haj�ba ragadt aranylam�t, �s elindult a gy�lekez�hely fel�.
Mire Olaf bel�pett, Scott Pelham parancsnok m�r az asztal v�g�n �ll� m�ly karossz�kben �lt. T�mpe ujjaival mindenf�le ritmus n�lk�l dobolt az �veg asztallapon. Olaf f�lelem n�lk�l tekintett a parancsnok izz� szem�be, mert h�sz ganymedesi fordulat �ta semmi k�l�n�s nem t�rt�nt ebben a r�szlegben.
A helyis�g gyorsan megtelt emberekkel, s Pelham tekintete megkem�nyedett, amikor sz�mba vette a megjelenteket.
- Mindenki itt van? Emberek, v�ls�gnak n�z�nk el�be!
Enyhe nyugtalans�g t�madt. Olaf a mennyezetre emelte a tekintet�t, �s megpr�b�lt megnyugodni, A D�mban fordulatonk�nt �tlagosan egy v�ls�g �t�tte fel a fej�t. Az is rendszerint az oxit-kitermel�s kv�t�j�nak felemel�se, vagy az utols� karensz�ll�tm�ny gyeng�bb min�s�ge miatt volt. Mindazon�ltal a k�vetkez� mondatra �sszerezzent.
- A v�ls�ggal kapcsolatban egy k�rd�st szeretn�k feltenni. - Pelham kellemes baritonj�t a harag reszel�sre v�ltoztatta. - Melyik imbecillis bajkever� terjeszti az oszik k�z�tt azokat az istenverte t�nd�rmes�ket?
Olaf idegesen megk�sz�r�lte a tork�t, s ezzel egy csap�sra a figyelem k�z�ppontj�ba ker�lt. �d�mcsutk�ja remegni kezdett, a homlok�t m�ly bar�zd�k sz�ntott�k. Megborzongott.
- �n… �n… - dadogta, majd hirtelen elhallgatott. Hossz� ujj� kez�vel menteget�z� gesztust tett. - �gy �rtem, tegnap kint voltam, miut�n berakt�k az utols� karenlev�l-sz�ll�tm�nyt, �s �gy tal�ltam, hogy az oszik valami miatt lelassultak…
Megt�veszt� kedvess�g ter�lt sz�t Pelham arc�n. Elmosolyodott.
- Besz�lt azoknak a n�peknek a Mikul�sr�l, Olaf? A mosoly kezdett k�nyelmetlenn� v�lni. Mintha egy farkas vizsg�lgatn� �ldozat�t. Olaf teljesen �sszet�rt. Idegesen b�lintott.
- �, val�ban? No l�m, besz�lt nekik a Mikul�sr�l! Amelyik az �gb�l sz�ll al� egy sz�nk�n, amit nyolc r�nszarvas h�z, mi?
- Mi�rt, nem �gy van? - k�rdezte Olaf szerencs�tlen�l.
- �s m�g k�peket is mutogatott a r�nszarvasokr�l, hogy l�ss�k, nem hazudik. Meg hogy a Mikul�snak feh�r szak�lla van, hossz�, v�r�s k�penye, feh�r szeg�llyel.
- Igen, �gy van - rebegte Olaf csod�lkoz� arccal. - �s hatalmas zs�kja van, tele aj�nd�kokkal meg csokol�d�val a j� kisfi�k �s a j� kisl�nyok sz�m�ra, �s a k�m�nyen �t oson be a h�zakba, hogy az aj�nd�kokat a gyerekek harisny�j�ba dugja.
- H�t persze.
- Azt is mondta, hogy nemsok�ra elj�n az ideje, ugye? Hogy m�g egy fordulat, �s megl�togat benn�nket. Olaf halv�nyan elmosolyodott.
- Igen parancsnok, ahogy m�r eml�tettem. A f�t is fel�ll�tottam m�r, �s…
- Kuss! - A parancsnok s�polva vette a leveg�t. Tudja-e, hogy az oszik mit akarnak?
- Nem, parancsnok.
Pelham az asztal f�l�tt Olaf fel� hajolt, �gy ord�totta:
- Azt akarj�k, hogy a Mikul�s megl�togassa �ket! Valaki felnevetett, de a parancsnok d�h�s pillant�s�ra er�ltetett k�h�g�sre v�ltott.
- S ha a Mikul�s nem l�togatja meg �ket, az oszik besz�ntetik a munk�t! Besz�ntetik, azaz sztr�jkolnak! Ezut�n m�r nem nevetett senki, de m�g csak mozgol�d�s sem t�madt, mint egy�bk�nt szokott. Ha volt, aki nem ugyanarra gondolt, mint a t�bbi, akkor annak nem adta jel�t. Olaf viszont kimondta:
- De mi lesz akkor a kv�t�val?
- Na mi lesz vele? - horkant fel Pelham. - Kell-e k�l�n�sebben ecsetelgetnem? A Ganymedes Productsnak �vente sz�z tonna volframitot, nyolcvan tonna karenlevelet �s �tven tonna oxitot kell kitermelnie, k�l�nben elvesz�ti a koncesszi�t. Azt hiszem, nincs k�zt�nk olyan, aki ezt ne tudn�. T�rt�netesen k�t fordulat m�lva v�ge az �vnek, �s mi �t sz�zal�kkal le vagyunk maradva. Nyomaszt� csend t�madt.
- Erre az oszik kijelentik, hogy nem dolgoznak, ha nem j�n el a Mikul�s. Nincs munka, nincs kv�ta, nincs koncesszi� - nincs �ll�s! Ezt kapj�tok ki, ostoba idi�t�k! Ha a T�rsas�g elvesz�ti a koncesszi�t, mi elvesz�tj�k a Rendszer legjobban fizet� �ll�s�t. B�cs�t inthet�nk neki, hacsak…
Elhallgatott, Olafra szegezte a tekintet�t, �gy folytatta. - Hacsak a k�vetkez� fordulatig nem szerz�nk sz�nt nyolc r�nszarvassal meg egy Mikul�ssal. De a Szaturnusz �sszes gy�r�j�re, megszerezz�k, k�l�n�sen a Mikul�st!
Az arcok halotts�padtra v�ltoztak.
- Van valami �tlete, parancsnok? - k�rdezte valaki olyan hangon, ami ink�bb brekeg�sre eml�keztetett.
- Igen, ami azt illeti, van.
H�trad�lt a sz�k�ben. Olaf Johnsont kiverte a v�z, amikor �szrevette, hogy a kiny�jtott mutat�ujj �r� szegez�dik.
- �, parancsnok - hebegte reszket� hangon. De a mutat�ujj nem mozdult.

Pelham berontott az el�t�rbe, �s levette arc�r�l a maszkot, h�t�r�l a palackot. Egyenk�nt levetette gyapj� fels�ruh�it, v�g�l f�radt s�hajt�ssal leh�zta �rcsizm�it is.
Sam Pierce abbahagyta az utols� karenlev�l-sz�ll�tm�ny ellen�rz�s�t, �s szem�vege f�l�tt rem�nyteljes pillant�st vetett parancsnok�ra.
- Nos? - k�rdezte. Pelham v�llat vont.
- Meg�g�rtem nekik a Mikul�st. Mi m�st tehettem volna? Megdupl�ztam a sug�radagot is, �gyhogy megint nekil�ttak dolgozni.
- �gy �rti addig, am�g a be�g�rt Mikul�st meg nem kapj�k. - Pierce felegyenesedett, �s a nyomat�k kedv��rt egy karenlev�llel a parancsnokra mutatott. - A legostob�bb dolog, amit valaha is hallottam. Nem szabad megtenni. Nem kell Mikul�s!
- Mondja ezt az osziknak! - Pelham kifejez�stelen arccal roskadt az egyik sz�kbe. - Benson hogy �ll?
- A rep�l� sz�nra gondol, amit meg�g�rt, hogy �sszet�kol? - Pierce jobb k�zzel felemelt egy levelet, �s k�rd�n n�zett. - Benson egy �t�d�tt, ha engem k�rdez, A v�n csib�sz m�g reggel lement a m�lyszintre, �s m�g most is ott van. Csak annyit tudok, hogy sz�tkapta a tartal�k lektro-disszoci�tort. Ha b�rmi t�rt�nik a m�sikkal, itt maradunk oxig�n n�lk�l.
- Nos - mondta Pelham lassan -, �n rem�lem, hogy megfulladunk. �gy ker�ln�nk ki legk�nnyebben ebb�l a bajb�l. Lemegyek hozz�.
Kiment, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t. A m�lyszinten zavartan pillantott k�rbe, mert minden�tt kr�mozott g�palkatr�szek hevertek. J� id�be telt, mire meg�llap�totta, hogy azok egy napja m�g egy komplett lektro-disszoci�tort alkottak. Mintegy anakronisztikus ellent�tk�nt, a rendetlens�g k�zep�n ott �llt egy f�b�l k�sz�lt, rozsdav�r�s, cs�sz�talpakkal felszerelt sz�n. Kalap�l�s hallatszott al�la.
- H�, Benson! - sz�l�totta Pelham.
Maszatos, izzadt arc bukkant el� a sz�n al�l, s hirtelen doh�nyl� spriccelt a k�zeli k�p�cs�sz�be.
- Minek kiab�l itt? - m�ltatlankodott Benson. Ez egy finom munka.
- Mi az �rd�g ez a furcsa szerkezet? - �rdekl�d�tt Pelham.
- Rep�l� sz�n. Az �n �tletem. - Lelkesed�s villant Benson vizeny�s szem�ben, s mik�zben besz�lt, a bag� a sz�j�ban az egyik oldalr�l a m�sikra v�ndorolt. - A sz�nt m�g a r�gi id�kben hozt�k ide, amikor m�g azt hitt�k, hogy a Ganymedest is h� bor�tja, mint a t�bbi Jupiter-holdat. Nekem csak annyi a dolgom vele, hogy a disszoci�torb�l kiszerelt gravorepulzorokat az alj�ra er�s�tem, �gy ha r�kapcsolj�k az �ramot, lebegni fog, A t�bbi a l�gs�r�t�k dolga.
A parancsnok k�tked�n harapd�lta az ajk�t.
- Fog ez m�k�dni?
- H�t persze. Sokan azt hiszik, hogy a repulzorokat �rutaz�shoz is lehet haszn�lni, pedig az nem megy, k�l�n�sen nagy gravit�ci�j� helyeken. De itt, a Ganymedesen, egyharmad gravit�ci�n�l �s ritka atmoszf�r�ban m�g egy gyerek is elboldogul vele. M�g Johnson is tudn� haszn�lni, pedig nem siratn�m meg, ha kit�rn� azt az istenverte nyak�t.
- Rendben van, akkor figyeljen ide. Van itt nek�nk egy halom deszka az itteni b�borf�b�l. Vegye maga mell� Charlie Finnt, �s �p�tsenek a sz�nra egy emelv�nyt. Azt egy kifut�val hosszabb�ts�k meg �gy h�sz l�bnyira, �s l�ss�k el k�rben korl�ttal.
Benson k�p�tt egyet, majd megvakarta bozontos szem�ld�k�t.
- Minek az, parancsnok?
Pelham r�vid vakkant�sokkal nevetett.
- Azok az oszik r�nszarvast akarnak, h�t lesz r�nszarvas. De azoknak is �llniuk kell valamin, nem?
- De… De v�rjon csak! A Ganymedesen nincsenek r�nszarvasok!
Pelham parancsnok kifel� menet meg�llt. �sszevonta a szem�ld�k�t, mint mindig, ha Olaf Johnson az esz�be jutott.
- Olaf kiment, hogy begy�jts�n n�h�ny t�sk�sh�t�t. Mindegyiknek van n�gy l�ba, az egyik v�g�n feje, a m�sikon farka. Ennyi csak el�g lesz az osziknak, nem?
Az �reg m�rn�k elr�g�dott a hallottakon, �s kuncogni kezdett.
- J�! Rem�lem, tetszeni fog az ostob�knak.
- �n is rem�lem - vicsorgott Pelham.
Kiment, Benson pedig m�g mindig pislogva visszam�szott a sz�n al�.

A parancsnok le�r�sa a t�sk�sh�t�r�l t�m�r volt �s tal�l�, csak nem t�rt ki n�h�ny �rdekes r�szletre. P�ld�ul arra, hogy a t�sk�sh�t�nak hossz�, mozg�kony orm�nya, k�t el�re-h�tra leng� lap�tf�le, �s �rz�ki, b�borsz�n� szeme is van. A h�mek h�t�n karmazsinv�r�s, hajl�kony t�sk�k sorakoznak, amik szemmel l�that�an tetszenek a n�st�nyeknek. Ehhez k�pzelj�nk hozz� egy hossz�, hegyes farkat, meg egy alig k�z�pszer� agyat, �s m�ris kapunk egy t�sk�sh�t�t - de az a legbiztosabb, ha fog az ember mag�nak egyet.
Ilyen gondolatok j�rtak Olaf Johnson fej�ben, mik�zben lassan lop�zott a szikl�k k�z�tt a boz�tosban legel� mintegy huszon�t f�s csorda fel�. A legk�zelebbi t�si Olafra pillantott, aki vastag bund�t viselt, �s oxig�nmaszkj�ban meglehet�sen groteszk�l hatott. B�r a t�siknek nem volt term�szetes ellens�g�k, b�gyadt szem�kkel ellens�ges pillant�sokat vetettek az emberre, majd tov�bb fogyasztott�k ropog�s, m�gis t�pl�l� �lelm�ket.
Olafnak nem volt hat�rozott terve. Beleny�lt a zseb�be, kivett bel�le egy kockacukrot, �s kitartotta:
- Ide, cicc, cicc…
A legk�zelebb �ll� t�si f�le meglibbent. Olaf k�zelebb l�pett, �s fel�je ny�jtotta a cukrot.
- Gyere f�n�k! Gyere f�n�k!
A tusi megpillantotta a cukrot, �s r�szegezte a tekintet�t. Orm�ny�t feltartva kik�pte az utols� falat n�v�nyt: A nyak�t ny�jtogatta, �gy szagl�szott. Azut�n egy gyors, gyakorlott mozdulattal elkapta a fel�je ny�jtott cukrot, �s a sz�j�ba dugta. Olaf m�sik keze a semmibe csapott.
S�rt�d�tten vett el� egy m�sik cukrot.
- Ide, hercegem! Gyere, Fido!
A t�si m�ly, rezon�l� torokhangot hallatott. Ez az �r�m kifejez�s�re szolg�lt. Ez a fura sz�rnyeteg itt biztosan megbolondult - gondolhatta -, hogy folyton kis darab koncentr�lt �desl�vel eteti �t. Ugyanolyan gyorsan, mint az el�bb, elkapta ezt is, majd visszavonult. De mert Olaf ez�ttal szorosabban fogta a cukrot, majdnem leharapta az egyik ujj�t.
Olaf ki�lt�sa ez�ttal �szinte volt. Ak�rhogy is, amelyik harap�st a vastag keszty�n �t is meg�rezni, az m�r harap�s!
R�vetette mag�t a t�sire. Valamit�l megpezsd�lt Johnson v�re, �s fel�bredt benne az �si viking szellem. Ennek egyik oka a harap�s lehetett, amit r�ad�sul egy f�ld�nk�v�li �llat ejtett rajta.
Bizonytalan tekintet villant a lassan h�tr�l� tusi arc�n. Most nem dugdosnak kis feh�r kock�kat az orra al�, �s fogalma sincs, hogy mi k�vetkezik. Amikor k�t keszty�s k�z hirtelen megragadta a f�l�t, �s h�zni kezdte, ez a bizonytalans�g elt�nt az arc�r�l. Hangosan vis�tani kezdett, majd el�relend�lt.
A t�sinek volt n�mi m�lt�s�g�rzete. Nemigen kedvelte, ha a f�l�t h�zogatj�k, kiv�lt nem olyankor, amikor a t�bbi tusi, k�zt�k sz�mos �rintetlen n�st�ny is l�tja.
A f�ldlak� elv�g�dott, �s egy id�re mozdulatlann� merevedett. Tisztess�gb�l a tusi h�tr�lt p�r l�p�st, �gy adott id�t Johnsonnak, hogy fel�llhasson.
Az �si viking v�r tov�bb forrt Olafban. Miut�n megtapogatta a z�z�d�sait, amiket az oxig�npalack okozott, felpattant, de elfeledkezett a ganymedesi gravit�ci�r�l. �t l�bnyira a tusi f�l� lend�lt. Ez az impoz�ns ugr�s kiv�vta az �llat tisztelet�t, ugyanakkor meg is zavarta. A man�vernek l�tsz�lag semmi �rtelme nem volt.
Olaf a h�t�n landolt, megint az oxig�npalackon. Kezdett zavarba j�nni. A k�rben �ll� szeml�l�d�k ir�ny�b�l hat�rozottan kuncog�st v�lt hallani.
- Nevessetek csak! - morogta keser�en. - M�g el sem kezdtem a k�zdelmet.
Lassan, �vatosan k�zel�tette meg a tusit. K�r�zni kezdett, v�rta a kedvez� pillanatot. Az �llat ugyanazt tette. Olaf csin�lt egy cselt, mire a tusi leh�zta a fej�t. Ut�na amaz tett egy cselt, �s Olaf h�zta be a fej�t.
Mindek�zben folyamatosan k�romkodott. A tusi tork�b�l felszakad� rekedt "Hrrr!" sem t�ls�gosan illett a kar�csony szeretetteljes szellem�hez.
Hirtelen suhog� hang hallatszott. Olaf �rezte, hogy valami a bal f�le m�g� csap�dik. Ez�ttal egy h�traszalt� ut�n a tark�j�n landolt. Hars�ny r�h�g�s hallatszott, a tusi pedig diadalittasan lengette a fark�t.
Olaf �gy tett, mintha tudom�st sem venne arr�l, hogy mekkor�t rep�lt. Ingadozva talpra �llt.
- Figyelj, a farkadat nem �r haszn�lni! - sz�gezte le.
H�traugrott a farok �jabb t�mad�sa el�l, majd hirtelen el�relend�lt. Megragadta a tusi l�b�t, aki m�ltatlankodva felki�ltott, �s a h�t�ra zuhant.
Most a f�ldi izmok k�zd�ttek a ganymedesi izmok ellen, s Olafnak bizony brut�lis ereje volt. Felt�p�szkodott, a tusi pedig csod�lkozva tapasztalta, hogy az idegen v�ll�n l�g.
A tusi hangosan m�ltatlankodott, s hevesen csapkodott a fark�val. De nem a megfelel� poz�ci�ban volt, �gy a farka elz�gott Olaf feje mellett.
A t�bbi tusi szomor� arccal adott utat a f�ldlak�nak. Nyilv�n az elfogott �llat bar�tai voltak, �s most gy�l�lt�k a t�rsukat, ami�rt elvesztette a k�zdelmet. M�la egykedv�s�ggel folytatt�k az ev�st, egyszer�en elk�nyvelt�k, hogy ilyen a v�gzet.
A sziklap�rk�ny t�loldal�n Olaf el�rte az el�k�sz�tett ketrecet. N�mi k�zdelem �r�n siker�lt r��lnie a tusi fej�re, hogy k�t�llel �sszek�t�zhesse a j�sz�got.
N�h�ny �r�val k�s�bb, amikor a nyolcadik t�sk�sh�t�t is befogta, m�r n�mi gyakorlatra tett szert. �rt�kes tan�csokkal szolg�lhatott volna a f�ldi cowboyoknak a marh�k befog�s�t illet�en. De a rakod�munk�soknak is adhatott volna leck�t k�romkod�stanb�l.

Kar�csony el�est�je volt, �s az eg�sz D�mot szupernova-robban�st megsz�gyen�t� felfordul�s, f�lsiket�t� zsivaj �s ny�zsg�s t�lt�tte meg. A rozsdasz�n� sz�nk� k�r�l, a b�borfa emelv�nyen �t f�ldlak� v�vott elkeseredett k�zdelmet egy t�sivel. Halv�ny fogalma alakulhatott ki arr�l, hogy mi fog vele t�rt�nni, de legval�sz�n�bben az izgathatta, hogy nem mehet szabadon oda, ahov� a kedve tartja. Ebb�li aggodalm�t �gy fejezte ki, hogy a fej�t, a fark�t, h�rom t�sk�j�t, meg n�gy l�b�t az �sszes lehets�ges ir�nyba, �s teljes er�vel r�zta.
De a f�ldlak�k kitart�ak voltak, ha nem is gyeng�dek. Hangos vis�toz�sa ellen�re a tusit feltett�k az emelv�nyre, �s er�szakkal bek�t�tt�k a h�mba.
- Ok�! - ki�ltotta Peter Benson. - L�kd ide az �veget.
Egyik kez�vel megragadta a t�si orr�t, a m�sikkal pedig meglengette el�tte az �veget. Az �llat �ktelen vis�toz�sba fogott. Benson le�nt�tt n�mi folyad�kot az �llat tork�n. Gurgul�z� nyeldekl�s hallatszott, majd panaszos sir�nkoz�s. A t�si a nyak�t ny�jtogatta.
Benson fels�hajtott.
- A legjobb brandynk.
A sz�j�hoz emelte az �veget, majd f�lig �resen levette. A t�si szemei veszett�l forogtak, mik�zben az �llat valami �szbont�, vid�m dzsiggel�sbe fogott. Mindez nem tartott sok�ig, mert a ganymedesi szervezete rendk�v�l gyorsan dolgozta fel az alkoholt. Az �llat izmai megmerevedtek, �s egy hangos csukl�s k�s�ret�ben �sszeroskadt.
- J�het a k�vetkez�! - ki�ltotta Benson.
Egy �r�n bel�l mind a nyolc t�sk�sh�t� merev r�szeg �llapotba ker�lt. A fej�kre agancs gyan�nt villa alak� fa�gat er�s�tettek. Az �sszhat�s durva �s fel�letes volt, de itt megj�rja.
Benson �ppen meg akarta k�rdezni, hogy hol van Olaf Johnson, amikor megpillantotta �t: h�rom bajt�rsa t�mogatta. Ugyanolyan merev r�szeg volt, mint a t�sk�sek. Csakhogy � meglehet�sen hars�nyan adott hangot az �szrev�teleinek.
- Sehov� se megyek ebben a maskar�ban - gurgul�zta a hozz� k�zelebb es� bajt�rsa f�l�be.
- Hallod, amit mondok?
Ellenkez�s�nek nyilv�nval� oka lehetett. Olaf sosem volt egy sz�vtipr� figura, de mostani �llapot�ban legink�bb egy tusi r�m�lom �s egy picass�i felfog�sban megrajzolt p�tri�rka kever�k�re eml�keztetett.
A hagyom�nyos Mikul�s-�lt�z�ket viselte. �rruh�j�ra v�r�s krepp-pap�r cs�kokat varrtak, a "hermelin" d�sz�t�st pedig vattacsom�k helyettes�tett�k. A szak�lla szint�n vatt�b�l k�sz�lt, ezt egy v�szoncs�kra ragasztott�k fel, s laz�n l�gott a f�l�re akasztva. Mindez az oxig�nmaszkkal kieg�sz�tve olyan egy�ttest alkotott, amit�l m�g a legedzettebb idegzet� ember �s tusi is elford�totta a tekintet�t.
Olafot nem engedt�k t�k�rbe n�zni. M�gis az, amit �nmag�b�l l�tott, s amit hozz� el tudott k�pzelni, vill�mcsap�sk�nt �rte.
V�g�l is siker�lt fel�ltetni a sz�nk�ra. Mire a t�bbiek felseg�tett�k, m�r csak mag�ban f�st�lg�tt, �s a hangja is al�bbhagyott.
- Gyer�nk! - morogta. - Gyer�nk! Egyenk�nt gyertek r�m. Na mi lesz!
Csak az�rt j�rt a sz�ja, hogy l�ss�k, nem f�l. De a s�lyos kezek azt sem engedt�k, hogy a kisujj�t megmozd�tsa.
- Sz�llj be! - utas�totta Benson.
- Menj a francba! - t�togott Olaf. - Nem vagyok hajland� kock�ra tenni az �letem. �ljetek fel ti a nyavaly�s sz�nk�tokra…
- Figyelj - szak�totta f�lbe Benson. - Pelham parancsnok az �t v�g�n v�r, �s elevenen megny�z, ha nem b�rsz ki f�l �r�t ebben a sz�nk�ban.
- Pelham parancsnok elviheti a sz�nk�j�t oda…
- Akkor gondolj az �ll�sodra! Gondolj a heti sz�z�tvenre. Meg a h�tral�v� �veidre. Gondolj Hild�ra, aki lent v�r a F�ld�n, �s aki nem fog hozz�d menni, ha nincs �ll�sod. Ezekre gondolj!

Johnson elgondolkodott, �s vicsor�tott. Azut�n m�g egy keveset gondolkodott, majd besz�llt a sz�nba, lerakta a zs�kj�t, �s bekapcsolta a gravorepulzerokat. Borzalmas k�romkod�sok k�zepette beind�totta a hajt�m�vet.
A sz�n el�rel�dult, � h�trazuhant, �tbillent a sz�n perem�n, �s ott l�gott rajta. Belekapaszkodott a sz�n oldal�ba, �s jobb h�j�n a bizonytalanul kacs�z� j�rm� mellett elsuhan� dombokat figyelte.
Ahogy felt�madt a sz�l, a hull�mz�s is feler�s�d�tt. Amikor a Jupiter is felkelt, s�rga f�nyt vetett a szikl�s t�j minden r�szlet�re, amely felett a sz�n haladt. S mire a hatalmas bolyg� eg�sz teste a horizont f�l� ker�lt, az alkohol j�t�tem�nye is kezdett elillanni a t�sk�sh�t�ak szervezet�b�l…
El�sz�r a legh�tuls� t�si t�rt mag�hoz, megnyalta a sz�ja sz�l�t, �s fogadalmat tett, hogy soha t�bb� nem iszik. Ezek ut�n a k�rnyezet�vel m�r nem is t�r�d�tt. A t�rsai sem �rdekelt�k. Csak fokozatosan jutott el a tudat�ig, hogy a talaj, vagy ak�rmi is az, amin �ll, nem olyan stabil, mint a Ganymedes felsz�ne szokott lenni. Ingadozik �s hull�mzik, �s ez igencsak szokatlan.
Mindezt el�sz�r m�moros �llapot�nak tulajdon�totta, m�gnem �vatlanul lepillantott a korl�tok k�z�tt, amihez odak�t�zt�k. Nincsenek feljegyz�sek arr�l, hogy egy t�sk�sh�t� valaha is sz�vrohamban halt volna meg, de ez a p�ld�ny majdnem �gy j�rt.
R�m�let�ben �s k�ts�gbees�s�ben akkor�t vis�tott, hogy a t�rsai azon nyomban fejf�j�s �ntudatukra �bredtek. Egy ideig dobh�rtya hasogat� vartyog�s hallatszott, amint az �llatok megpr�b�lt�k ki�zni a fejlikb�l a f�jdalmat �s a l�tv�nyt. E kett�s sz�nd�k k�vetkezm�nye fejvesztett p�nik lett. T�l sokat nem �rtek el vele, mert szorosan a korl�thoz voltak k�t�zve. �r�lt iramban futni kezdtek, �m egy helyben topogtak, nem jutottak sehov�. A sz�n viszont ett�l h�nykol�dni kezdett.
Olaf elkapta az �llat orm�ny�t, miel�tt az let�pte volna a f�l�t.
- H�! - ki�ltotta.
Mintha a hurrik�nnak mondta volna, hogy "csitulj, csitulj!"
A sz�n hiszt�rikus t�ncba fogott. Neki-nekil�dult, mintha a Ganymedes felsz�n�n akarn� �ngyilkos m�don darabokra t�rni magit. Olaf ek�zben im�dkozott �s k�romkodott, r�ngatta �s cib�lta a s�r�tett leveg�s hajt�m�veket.
A Ganymedes pora felkavarodott, a Jupiter elhom�lyosult. Lehet, hogy �ppen a Jupiter pisl�kol�sa volt az, ami lecsillap�totta a t�siket. Sokkal ink�bb, mint az, hogy elf�radtak. Mindenesetre meg�lltak, �rz�keny b�cs�t vettek egym�st�l, megb�nt�k a b�neiket, �s v�rt�k a hal�lt.
A sz�n h�nykol�d�sa lecsillapodott, �s Olaf is visszanyerte a l�lekjelenl�t�t. Csakhogy l�legzete egy pillanat m�lva megint elakadt, mert megpillantotta a Ganymedes felsz�n�t. A k�l�n�s t�j a feje felett, a fekete �gbolt a Jupiterrel pedig a l�ba alatt hevert.
Ez volt az a pillanat, amikor � is megb�k�lt a sors�val, �s v�rta a v�get.

Az "oszi", a Ganymedesen honos l�ny, egyfajta strucc, csak r�videbb a nyaka, nagyobb a feje, �s a tolla olyan, mintha �ppen ki akarna hullani. Ehhez j�rul k�t v�nyadt, tollas k�z, amely h�rom t�mpe ujjban v�gz�dik. Az oszik tudnak angolul, de aki m�r hallotta �ket, azt k�v�nja, b�rcsak sose lett volna r�sze ilyen �lm�nyben.
Mintegy �tvenen gy�lekeztek a b�borf�b�l �csolt f�szerben, ami a "kult�rterem" szerep�t t�lt�tte be. A f�szer el�tt felhalmozott f�ldrak�son - amit a t�vig �gett, b�d�s, b�borfa f�kly�k alig vil�g�tottak meg - ott �llt Scott Pelham parancsnok �s �t embere. El�tt�k ott par�d�zott a leglomposabb oszi, felf�jt mell�b�l ritmikus, b�g� hangot hallatva f�jta ki a leveg�t.
Egy percre abbahagyta, �s a mennyezeten t�tong� lyukra mutatott.
- L�tod? K�m�ny. Mink csin�lta - rikoltozta. Pelham elismer�en r�ffent egyet. Az oszi b�szk�n kotyogott. Azut�n a b�d� fal�n l�g�, sz�raz f�sz�lakb�l sz�tt zs�kokra mutatott.
- L�tod? Harisnya. Aj�nd�k tesz bele Mikola!
- Ja! - mondta Pelham k�l�n�sebb lelkesed�s n�lk�l. - K�m�ny meg harisnya. Nagyon j�. - A sz�ja szeglet�b�I odas�gta Sam Pierce-nek:
- M�g f�l �ra ezen a szem�tdombon, �s kifekszem. Hol marad ez a h�lye?
Pierce k�nyelmetlen�l feszengett.
- Figyelj - s�gta -, kital�ltam valamit. Mindennel rendben vagyunk, csak abb�l a nyavaly�s karenlev�lb�l van n�gy tonna lemarad�sunk. Ha egy �r�n bel�l befejezz�k ezt a baroms�got, elkezdhetj�k a k�vetkez� m�szakot, �s dupla teljes�tm�nyre k�nyszer�thetj�k az oszikat. - H�trad�lt. - Igen, azt hiszem, meg lehet csin�lni.
- Felt�ve, hogy ez a Johnson nem tal�l ki megint valamit - v�laszolta Pelham komoran.
Az oszi tov�bb karattyolt, mert az oszik szeretik j�rtatni a sz�jukat. Most azt mondta:
- Minden �vben lenni Kal�ncsa. A Kal�ncsa j�, mindenki szeret. Oszi szereti Kal�ncsa. Te szeret Kal�ncsa? - Igen, persze - vicsorogta Pelham udvariasan.
B�ke a Ganymedesen, j�akarat az embereknek… k�l�n�sen ennek a Johnsonnak. Hol van m�r ez az idi�ta? Ideges lett, az oszi meg ugr�ndozni kezdett, nyilv�n csak a gyakorl�s kedv��rt. K�s�bb t�ncl�p�sekkel kombin�lta az ugr�ndoz�st, mik�zben Pelham �k�lbe szor�totta a kez�t, mintha �ppen fojtogatna valakit. Csak a falba v�gott, �s "ablak"-nak cs�folt lyuk fel�l hallatsz� izgatott vijjog�s akad�lyozta meg abban, hogy oszigyilkoss�got k�vessen el,
Az oszik mind egy ir�nyba fordultak, �s a f�ldlak�k k�vett�k a tekintet�kkel. A Jupiter s�rga h�tter�ben egy rep�l� sz�n k�rvonala jelent meg nyolc r�nszarvassal, ahogy illik. Apr�cska volt ugyan, de k�ts�gtelen�l ez az, amire v�rtak. J�tt a Mikul�s.
Csak egyetlen hiba volt a k�pben. Az eg�sz sz�guld� szerkezet a szarvasokkal egy�tt a feje tetej�n �llt.
Az oszik borzalmas hangzavart produk�ltak.
- Mikola! Mikola! Mikola!

Pelham vadul ord�tott, �sszef�gg�stelen szavai k�h�g�sbe fulladtak, mert folyton elfelejtette, hogy az orr�n �t kell vennie a leveg�t. Azut�n elhallgatott, �s r�m�ltem b�mult. A sz�n ugyanis ereszkedni kezdett. Mintha Tell Vilmos egyenesen az � szeme k�z� c�lozna.
- Mindenki a f�ldre! - ki�ltotta, �s lehasalt.
A feje felett elsuhan� sz�n szele felborzolta az arc�n a sz�rt. Egy pillanatra hallotta Olaf hangj�t, de csak r�vid id�re, �s alig �rthet�en. A sz�n m�g�tt a v�zp�ra kondenzcs�kot alkotott.
Pelham a Ganymedes f�ldj�re borulva reszketett. Azut�n remeg� t�rdekkel fel�llt. A sz�n roham�t�l r�m�lten sz�tsz�r�dott oszik �jb�l gy�lekezni kezdtek. A messzi t�volban a sz�n visszafordult.
Pelham l�tta, amint megbillen, egy pillanatig egyhelyben lebeg, majd megfordul, �s a D�m ir�ny�ba l�dul, az oldal�ra d�l, visszabillen �s felgyorsul.
A sz�n fed�lzet�n Olaf �gy dolgozott, mint akit megsz�llt a d�mon. L�b�t sz�tvetette, hogy meg�rizze az egyens�ly�t. Verejt�kezett �s k�romkodott, s minden igyekezet�vel azon volt, hogy ne n�zzen "le" a Jupiterre. Mindek�zben egyre vadabb ingadoz�sra k�nyszer�tene a sz�nt, amely most �ppen 180 fokos fordulatot tett. Ett�l felfordult a gyomra.
L�legzet�t visszafogva a jobb l�b�ra helyezte a tests�ly�t, de k�zben elengedte a gravo-repulzort, amit�l a sz�n m�g a Ganymedes gyenge gravit�ci�j�t�l is a talaj fel� k�zel�tett. Mivel a gravo-repulzor a sz�n alj�n volt elhelyezve, a sz�n a zuhan�s k�zben a s�lypont �thelyez�d�se miatt talpra al�t.
Ez azonban nem t�ls�gosan nyugtatta meg Pelham parancsnokot, aki t�rt�netesen a sz�n �tj�nak vonal�ban tart�zkodott.
- A f�ldre! - ki�ltotta, �s megint hasra v�g�dott. A sz�n elh�zott a feje felett, hatalmas csattan�ssal nekicsap�dott egy sziklat�mbnek, amit�l mintegy huszon�t l�bnyira a leveg�be sz�kkent, majd egetver� robajjal a f�ldre zuhant. Olaf �trep�lt a korl�ton, �s a f�ldre nyekkent.
A Mikul�s meg�rkezett.
Olaf hatalmas szusszan�ssal leemelte a v�ll�r�l a zs�kot, megigaz�totta a szak�ll�t, �s kedvesen megveregette az egyik t�relmesen szenved� tusi fej�t. Ha hal�l, akkor legyen hal�l - val�j�ban m�g �r�lt is volna neki -, de akkor is emelt f�vel v�rja, ahogyan egy igazi Johnsonhoz illik.
A kunyh� belsej�ben, ahol az oszik megint �sszegy�ltek, egy hangos hump! jelezte, hogy a zs�k meg�rkezett a tet�re, majd egy lump! hogy a Mikul�s is ott van m�r. A tet�n �t�tt lyukban megjelent egy k�s�rteties arc.
- Boldog Kar�csonyt! - brekegte Olaf, �s �tm�szott a lyukon. Szok�sa szerint az oxig�npalackj�n landolt, de m�r fel sem vette.
Az oszik izgalmukban �gy ugr�ltak, mint a gumilabd�k.
Olaf odal�pett az els� harisny�hoz, �s beletett egy tark�n kifestett �vegg�mb�t, amit a zs�kj�b�l hal�szott el�, �s ami eredetileg a kar�csonyfad�sz szerep�t volt hivatva bet�lteni. Egyenk�nt megt�lt�tte mindegyik harisny�t.
Befejezve a munk�t, kimer�lten roskadt a f�ldre, �s a szeme sark�b�l figyelte a tov�bbi esem�nyeket. A Mikul�sokra hagyom�nyosan jellemz� j� ked�ly �s hars�ny humor bel�le valahogy teljes eg�sz�ben hi�nyzott.
Az oszik vad ext�zisban t�rtek ki. Am�g Olaf el nem helyezte az utols� g�mb�csk�t is, csendben maradtak a hely�k�n. �m mihelyt v�gzett, a leveg� megtelt f�lsiket�t� vis�toz�ssal. F�l m�sodpercen bel�l mindegyik oszt kez�ben volt egy �vegg�mb.
Vadul csever�sztek egym�s k�z�tt, forgatt�k a g�mb�csk�ket, �s szeretetteljesen szorongatt�k a mell�kh�z. Majd megn�zegett�k egym�s�t, �s akin�l egy szebb p�ld�nyt tal�ltak, azt gyorsan k�rbe�llt�k.

A legmosdatlanabb oszi odament Pelhamhez, �s megr�ngatta a kab�tja ujj�t.
- Mikola j� - k�r�lta. - N�zd, toj�st adott! Rajong�ssal n�zegette a g�mb�csk�t, �gy mondta:
- Kisebb oszitoj�sn�l! Biztos ez Mikolatoj�s, he? Aszott ujj�val Pelham has�ra b�k�tt.
- Nem! - ki�ltott fel Pelham vadul. - A pokolba is, nem!
De az oszi nem figyelt r�. Bedugta a g�mb�t a tollai meleg�be, �gy mondta:
- Sz�p sz�nes. Mikor b�jik ki Mikola? �s mit eszik kicsi Mikola? - Felpillantott. - Majd gondoz kicsi Mikola. Megtan�t, �s okos lesz meg sz�p, mint oszi.
Pierce megragadta Pelham parancsnok karj�t.
- Ne vitatkozzon vel�k - suttogta d�h�sen. - Mit t�r�dik vele, ha azt hiszik, hogy ez a Mikul�s toj�sa? J�jj�n. Ha beleh�zunk, m�g �sszej�het a kv�ta. L�ssunk neki.
- J�l van - egyezett bele Pelham. Az oszihoz fordult. - Mondd meg a t�bbieknek, hogy menjenek. Majd hangosabban folytatta: - Munk�ra. Meg�rtett�tek? Gyer�nk, gyer�nk, gyer�nk! Rajta!
Intett a kez�vel. De a mosdatlan oszi nem mozdult. Csak lassan azt mondta:
- Mi dolgoz, de Johnson mond, Kal�ncsa van minden �v.
- Egy Kar�csony nem el�g nektek? - d�r�gte Pelham.
- Nem! - mondta az oszi. - J�v�re megint kell Mikola. Meg toj�s. �s ut�na �v megint sok toj�s. �s ut�na. �s ut�na. Sok toj�s, sok kis Mikolatoj�s. Ha Mikola nem j�n, oszi nem dolgoz.
- Addig m�g sok id� van h�tra - sziszegte Pelham. - Majd akkor besz�lget�nk r�la. Addigra �n biztosan megbolondulok, ti meg elfeledkeztek r�la.
Pierce sz�ra nyitotta a sz�j�t, majd becsukta, kinyitotta, becsukta, v�g�l megsz�lalt:
- Parancsnok, azt akarj�k, hogy minden �vben legyen Kar�csony.
- Tudom. De lehet, hogy j�v�re elfeledkeznek r�la. - Az nem biztos. A Ganymedesen egy �v a Jupiter egy fordulata. Ez f�ldi m�rt�kkel h�t nap �s h�rom �ra. Ezek minden h�ten akarnak egy Mikul�st…
- Minden h�ten! - t�togta Pelham. - Johnson azt mondta nekik…
Egy percig minden szikr�zva bukfencet h�nyt a szeme el�tt. Nem kapott leveg�t, s szem�vel automatikusan Johnsont kereste.
Johnson a csontja velej�ig megdermedt, lassan fel�llt, �s az ajt� fel� oldalgott. Ott meg�llt, mert hirtelen esz�be jutott az ilyenkor illend� j�k�v�ns�g. Billeg� szak�llal ki�ltotta:
- Boldog kar�csonyt mindenkinek, �s sz�p j� �jszak�t!
Mintha H�d�sz valamennyi �rd�ge �ld�zn�, beugrott a sz�nba. Ha az �rd�g�k nem is, de Pelham parancsnok a nyom�ba eredt…

Startling Stories, 1942