Az els� ember

1.
    Mikor megsz�lettem els�nek Istent �s k�r�l�tte az � angyalait pillantottam meg. Felismertem �ket m�r az els� pillanatt�l �s sz�vem teljes �r�m�vel, h�l�j�val r�juk mosolyogtam, mire az �r r�m�lten ugrott h�tra egyet �s az angyalok is undorodva figyeltek tov�bb. Csak az egyik feh�rk�penyes angyal l�pett �vatosan k�zelebb, kez�ben egy f�mszer� bottal, amivel karon sz�rt. P�r pillanat m�lva, hi�ba pr�b�lkoztam ellen�llni, elaludtam. Legk�zelebb, mikor fel�bredtem Isten m�r nem volt ott, mint els� alkalommal, viszont a t�bbiek m�g mindig a k�zelemben voltak �s �szinte k�v�ncsis�ggal a szem�kben tanulm�nyoztak. Furcsa sziszeg� nyelvet besz�ltek, amit egyb�l meg�rtettem, viszont besz�lnem csak nagy neh�zs�gek �r�n �s sok gyakorl�s ut�n siker�lt. K�s�bb elmondt�k, hogy eredetileg az emberek nem ilyen nyelvet besz�ltek, felfogni is csak az�rt siker�lt, mert primit�v agyunkat k�nny� volt befoly�solni, felt�lteni tud�ssal. Legal�bbis nekem �gy magyar�zt�k el, b�r nem igaz�n �rtem. Igaz mi nem is �rhet�nk fel a k�pess�geikhez.
Kezdetben egyed�l voltam, de Isten hamar teremtett mell�m t�rsakat. �t �v eltelt�vel, azaz mi�ta megsz�lettem, sz�zhuszonh�romra n�t kis emberk�z�ss�g�nk, akik most mind a napi im�ds�gra v�rtak. A korai id�kben a terem, ahol most �lltunk, egy egyszer� rakt�r volt, m�ra viszont egy gy�ny�r� templomm� alak�tottuk �t. A rideg f�mfalakat r�zalkatr�szekb�l �talak�tott domborm�vekkel, szobrokkal �s n�h�ny egyszer� szent festm�nnyel takartuk el. A padl�ra siker�lt sz�nyeget szerezn�nk, a f�mpadokat pedig �gy helyezt�k el, hogy csak k�z�pen legyen egy �t mely az olt�rhoz vezet. Ma �n vezettem a szertart�st. Sz�rke kezesl�basomra csak ilyenkor ker�lhetett a bord� pal�st. V�gig n�ztem a gy�lekezeten majd hozz� kezdtem a szertart�shoz. �gy gondoltam ma az eredet t�rt�net mes�lem el, mivel ker�lt hozz�nk egy p�r �j egy�n.
Elreg�ltem ahogy Isten megteremtette a vil�gegyetemet, a n�v�nyeket, az �llatokat, majd v�g�l az embereket, akiknek a Paradicsomot adta lakhely��l. V�g�l pedig a szabad akaratot aj�nd�kozta nekik. A hetedik napon Isten megpihent, az emberek pedig kezdt�k �talak�tani az �dent. Beton dzsungeleket h�ztak fel, �llatokat irtottak ki, m�rgezt�k a leveg�t �s h�bor�ztak egym�ssal. Mikor az �r felkelt az emberis�g m�r a v�gnapokat �lte, haldoklott. Elborzadt ennyi b�natot, kegyetlens�get, �nim�datot l�tva �s �gy d�nt�tt elpuszt�tja azt, amit � hozott l�tre. �z�nv�z s�p�rt v�gig a F�ld�n, egy embert sem k�m�lve. Istennek azonban k�s�bb sz�ks�ge volt r�nk, �gy �jra l�trehozta az embert. Els�nek engem, Adamot. Pontosabban Adam Egyet.
Ezen a ponton egy r�vid id�re elhallgattam, majd hozz�kezdtem az �ldom�s im�hoz. Hamarosan sz�zhuszonegy torok mormolta a m�r ismert szavakat.
- Most pedig k�rbevezetlek benneteket szer�ny hajl�kunkon. – mentem oda a szertart�s v�g�n a k�t �jonnan teremtetthez. – Ahogy eln�zem mind a ketten er�s, huszon�t �v k�r�li f�rfiak vagytok, ami egy�bk�nt jellemz� az eg�sz csoportunkra. Csak kevesen vannak akik m�r ink�bb a negyven fel� k�zelednek, de persze ezt csak tipp, mivel csak a saj�t �letkoromat tudom t�bb kevesebb bizonyoss�ggal megmondani. M�g az �r osztotta meg velem ezt a tud�st egy besz�lget�s�nk sor�n: „Igaz te sz�lett�l legels�nek, most k�r�lbel�l huszon�t lehetsz, azonban fizikailag nem te vagy a leg�regebb.” - mondta. – „Mondd mi�rt, Uram? Mi�rt nem teremtesz mindenkit fiatalnak, er�snek?” – k�rdeztem ezt akkor, amikor m�g fiatal �s t�l k�v�ncsi voltam. Ha vissza gondolok erre m�g mos is megsajdul az �llam, mivel az �r keze lecsapott arcomra �s �t napra bez�ratott egy cell�ba, hogy megtanuljam mi is az a tisztess�g. Sz�val k�tszer is gondolj�tok meg mit �s kit k�rdeztek!
Magamba kuncogtam egyet, mivel ezt a kis r�mt�rt�netet minden �joncnak el�adom, akik ett�l egy kicsit megszeppennek. K�zben ki�rt�nk a templomb�l �s egy enyh�n megvil�g�tott folyos�ra �rt�nk. K�s�re j�rt, ez�rt volt a s�t�t�t�s.
- Egy p�r dolgot m�r tudtok. – folytattam. – Tudj�tok kezelni, karbantartani a g�peket, elv�gre f�leg ez�rt lett�nk teremtve, azonban van egy k�t fontos szab�ly ami nincs a sz�let�s�nkt�l fogva a birtokunkba. Kezdem m�ris a legfontosobbal: a te neved hi�ba Christopher 114, a ti�d pedig Aaron 115, nem fognak bennetek �gy h�vni. Az els� neveteket f�leg mi, emberek haszn�ljuk, amit el�g k�nnyen ki is tudunk ejteni. A m�sodikat pedig az angyalok fogj�k haszn�lni, ha valamit akarnak t�letek. B�r el�g ritk�n alacsonyodnak le ahhoz, hogy sz�ba �lljanak vel�nk, de megt�rt�nhet �s ha nem reag�ltok r� egyb�l, akkor cs�nya s�r�l�seket is szerezhettek. Elmes�lek nektek egy t�rt�netet, ha nem haragudtok. - ingatt�k a fej�ket, hogy nem zavarja �ket. A besz�d k�pess�g�k egyel�re el�g alacsony szinten �llt. - Nem lesz hossz�, �g�rem. David, aki szint�n azt a munk�t v�gezte amit nemsok�ra ti is fogtok, nem sokkal ut�nam sz�letett. Ha j�l eml�kszem, akkor � volt a harmincnegyedik. Gond n�lk�l v�gezte a munk�j�t �s igaz�n j� ember volt, azonban szinte sosem sz�l�tottuk a sz�mnev�n. Mindig csak azt mondtuk: „David, figyelj!” vagy „Hogy megy a munka, David?”. De m�g ezt a nevet is ritk�n hallhatta, mivel a munk�ja mag�nyos volt, nem ig�nyelt t�rsat. Egyszer, mik�zben David a napi munk�j�ba temetkezett, lement hozz� Michael angyal. Persze az igazi nev�t nem tudjuk, de egym�s k�zt csak �gy h�vjuk. � ut�lja az embereket, m�g ann�l is jobban mind a t�bbiek. De hogy sz� sz�t ne k�vessen el�g az hozz�, hogy olyan helyre ment, ahol m�g ember is ritk�n fordul meg, nem hogy egy angyal. Lehet, hogy elt�vedt, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy megsz�l�totta Davidet, aki viszont nem reag�lt. M�sodj�ra m�r felfigyelt a „harmincn�gyes” ki�lt�sra, de addigra azonban m�r k�s� volt. Michael angyal nekiesett fels�bbrend� erej�vel �s v�res ronccs� r�gta szeg�ny Davidet. Sz�val jobban jegyezz�tek meg a sz�motokat mindenm�sn�l!
- A m�sik dolog pedig az, – folytattam – hogy soha, de soha ne kezdjetek ki Eva 46-tal! � az egyetlen n� itt, de a p�rkapcsolat �s b�rminem� nemi �rintkez�s tilos �s b�ntetend�. Hogy eg�szen pontos legyek: hal�l j�r �rte. Na meg is �rkezt�nk a sz�ll�sra.
A h�l�terem hatalmas volt �s szinte mindig csak halv�ny narancss�rga l�mpaf�ny vil�g�tott bent, mivel aki este dolgozott az napk�zben pihent. Az egyszer�s�ge pedig p�lda �rt�k� volt. Sehol egy felesleges dolog, csak a c�lt szolg�lta, ami nem volt m�s, mint az alv�s. Enn�l fogva a legt�bb helyett az �gyak foglalt�k el benne. �sszesen hatvan�t h�romemeletes f�m�gy, mellett�k szekr�nyek, melyekben csak a sz�rke kezesl�basok lehettek. Mindenkinek n�gy ilyen ruh�ja volt, egyben egyetlen szem�lyes tulajdona is. Ez is csak az�rt volt szem�lyes, mert a karj�ra mindenkinek a saj�t sz�ma volt h�mezve. Nagyon k�l�nleges hely is volt egyben a lak�szoba, mert csak itt volt egy kis ablak a tet�n, ahonnan l�tni lehetett a csillagokat. Sokszor �lltunk a terem k�zep�n �s pr�b�ltunk min�l nagyobb r�szt kivenni a vil�gmindens�gb�l. Szinte csak ez volt az egyetlen sz�rakoz�sunk �s soha sem untuk meg, mivel mindig tartogatott valami �jat. A legt�bbsz�r igaz csak csillagokat l�ttunk hol k�zeledni, hol t�volodni, de n�ha elhaladtunk bolyg�k, meteorok �s �st�k�s�k mellett is. Egy-egy bolyg� ut�n hetekig csak arr�l besz�l�nk �s �tkozzuk a r�gieket, akik nem becs�lt�k meg a saj�tjukat. De ha tal�n j�l dolgozunk kapunk m�g egy es�lyt.
- Ha a v�gig mentek ezen a szob�n, – fogtam halkabbra mondand�mat – akkor a f�rd�be juttok. Mindnap k�telez� a fert�tlen�t� zuhany! Ha nem j�tt�nk volna be ide �s jobbra fordulunk, akkor az eb�dl�be �rkezt�nk volna. Csak egy �tkez�sre �s egy kulacs v�zre jogosult mindenki! Ti pedig olyan szerencs�sek vagytok, hogy a munkahelyetek is itt van a szomsz�dban. Ott alszanak ugyanis a Szurzok. Az egy el�g bugyuta, humanoid faj. �ltal�ban a takar�t�st �s a felszolg�l�st v�gzik el a haj�n, de mivel csak azt csin�lj�k meg amit mondanak nekik, nektek kell majd megf�rdetni �s etetni �ket. L�tszatra kicsit cs�nya a mindig nedves b�r�k �s persze nem egyeznek meg biol�giailag az emberrel, de hamar megszeretitek majd �ket �s id�vel megtanulj�tok ir�ny�tani mind�j�ket. Ez lesz itt a ti helyetek – mutattam az �res �gyakra. – Az pedig a szekr�nyeteket. Pakolj�tok be a ruh�itokat, zuhanyozzatok �s ut�na aludjatok! Holnap sokat kell m�g tanulnotok.
Ezzel magukra hagytam �ket �s elindultam dolgozni. Istennek ma este m�g sz�ks�ge lesz r�m.

2.

Isten bossz�s volt. Az ut�bbi id�ben egyre bossz�sabb, szomor�bb �s gondterheltebb lett. A h�bor� nem �gy zajlott ahogy szerette volna. H�bor� volt ugyanis Uram �s a Gonosz k�z�tt a hatalom�rt a v�gtelen �rben, mely arra v�rt, hogy eld�lj�n a sorsa. A mennyhez vagy a pokolhoz hasonl�tson ink�bb jobban.
Az Urat szok�s szerint az irod�ja fotelj�be tal�ltam, ahol �ltal�ban a haj� �gyes bajos dolgait int�zi. � �s az angyalok annyiban hasonl�tottak r�nk, emberekre, hogy szint�n humanoid form�j�ak voltak. Azaz volt k�t l�buk, k�t kez�k, egy fej�k, k�t szem�k, egy orruk, egy sz�juk. Viszont k�t m�ter magasak, z�ld, pikkelyes b�r�ek, teljesen feketeszem�ek, n�gyujj�ak, v�kony nyelv�ek – ami hasonl�tott az eml�kezetemben �l� k�gy��ra -, valamint teljesen sz�rtelen l�nyek voltak. A legszebbek, amit valaha is l�ttam. Fels�bbrend�ek testileg �s szellemileg.
- Hozhatok valamit inni, Uram? – k�rdeztem m�lyen meghajolva.
- J� hogy j�ssz, Adam! – n�zet fel az iratokb�l. – Legal�bb kicsit eltereled a figyelmemet. Hozz valami serkent�t!
Kezdetben Isten ut�lt �s megvetett, ak�rcsak az angyalok. Hossz� �vek alatt siker�lt elnyernem azt a bizalmat �s kiv�lts�gokat amikben most r�szes�ltem. Az �r szem�lyes szolg�jak�nt m�r nem b�ntottak �s a haj� olyan helyeire is mehettem, ahova egy�bk�nt m�s ember soha nem tehetn� be a l�b�t. Ilyen hely volt ez is, az �r irod�ja, mely k�zvetlen�l a parancsnoki h�d mellett helyezkedett el. A hidat azonban m�r �n sem l�thattam, b�r csak egy ajt� v�lasztott el t�le.
- Itt az itala, Uram. – tettem el� a forr� friss�t�t, melyet a minib�rb�l szerv�roztam el�. – Rem�lem seg�teni fog.
- �n is rem�lem. – kortyolt egyet. – Tudod, ha minden ember olyan lenne, mint te, akkor nem hiszem, hogy lenn�nek probl�m�ink.
- Mire c�loz, Uram?
- Te ezt nem �rtheted! – torkolt le m�rgesen, majd kedvesebben folytatta. - Sokszor olyan kis apr�s�gokon m�lnak dolgok, mint p�ld�ul az, hogy a szolg�k mik�nt v�gzik a r�juk kir�tt feladatokat. Ez minden.
�reztem, hogy enn�l a pontn�l meg kell �llnom, mert ha esetleg tov�bb k�rdezek beszerezhetek p�r pofont. Sokszor �rtalmatlannak t�n� k�rd�s miatt kaptam irracion�lisan nagy b�ntet�seket.
- Massz�rozd meg a v�llaimat, Adam! De ne l�gy olyan puh�ny, mint egy ember! Friss akarok lenni az �rtekezletre.
Alighogy hozz�kezdtem volna, berobogott az egyik angyal. Mi csak Gabriellnek h�vtuk, mivel feh�r egyenruh�j�n - melyet az �sszes angyal, s�t m�g Isten is viselt – a rangjelz�se „G” bet�t form�lt.
- Megj�ttek a jelent�sek. – ny�jtott �t egy kis szerkezetet, melyen a jelent�s volt olvashat�k. Sajnos az olvas�s nem volt az er�s�gem. – Sajnos a helyzet s�lyosbodott. Az Mbr�k sikeresen juttattak �t a vonalainkon partiz�nhaj�kat, melyeket m�szereink nem �rz�kelnek. N�gy csatahaj�t m�r megt�madtak. A haj�k s�lyosan megs�r�ltek, a k�rjelent�s�k ott olvashat�, de egyik�knek siker�lt bem�rnie a t�mad� haj� ir�ny�t.
- Akkor nincs vesztegetni val� id�k. Azonnal ir�ny a kijel�lt szektor! –ugrott fel az �r.
- Ez a m�sik dolog, Kapit�ny. – az angyalok valami�rt kapit�nynak sz�l�tott�k az Urat. Nem tudtuk mi�rt, de megk�rdezni sem mert�k. – M�r abban a szektorban vagyunk, ahova val�sz�n�leg az ellens�ges haj� is tartott. Engedelm�vel az �rz�kel�ket teljes hat�sfokra �ll�tattam.
- J�l tette. Most pedig ir�ny a h�d �s kapcsoljanak teljes harck�sz�lts�gre. Az emberekhez k�ldjenek le �r�ket. Nem szeretn�k v�ratlan meglepet�st.
Megremegem egy kicsit, mivel ismertem az �rangyalokat. T�bbsz�r is voltunk m�r csat�ban �s ilyenkor mindig kirendelt�k az �r�ket, aki arra vigy�ztak, hogy el ne szabot�ljunk valamit �s kem�nyen dolgozzunk. A szabot�zson term�szetesen m�g �lmunkban sem j�rt a fej�nkben, a kem�ny munk�t pedig az �r�k brutalit�sa biztos�totta. F�jdalombotjaik ilyenkor folyamatosan cs�pelte a lassabbakat. Megpihenni egy percre sem lehetett. Futtatni kellett a diagnoztik�t, jav�tani a megs�r�lt r�szeket, egysz�val �zemk�pes �llapotba kellett hoznunk a haj�t a legs�lyosabb s�r�l�sek ut�n is.
Egy valamit azonban nem tudott Isten: a jelent�sek nem t�kr�zt�k h�en az ellens�ges haj� sebess�g�t, mely m�r csak a pr�d�ra v�rt. Ami jelen esetbe mi voltunk.
Az els� sort�z teljesen v�ratlanul �rt mindenkit. Els�sorban a hajt�m�veket vett�k c�lba, ahol sajnos a legt�bb ember dolgozott a reaktorterem ut�n. Teljes lett a z�rzavar, mivel az �ramszolg�ltat�s is ingadozott. Ez pedig el�g volt ahhoz, hogy a h�dra vezet� ajt� ne z�r�djon be �s ez�ltal betekint�st nyerjek a h�dra. Vasfegyelem uralkodott odabent. Isten parancsokat osztogatott az angyalok pedig megpr�b�lt�k teljes�teni azt. Mindenki besz�lt, jelent�sek futottak be, szinte megs�ket�ltem a nagy sziszeg�sben. 
- Az �rz�kel�ink nem jeleznek semmit, Uram! A rak�t�k ir�ny�b�l azonban kisz�m�that�, hogy honnan j�tt a l�v�s.
- A bal hajt�m� 20%-os teljes�tm�nyre k�pes. M�r dolgoznak a jav�t�s�n.
- K�t helyen �tszakadt a burkolat. A helyis�geket szigetelt�k.
- Azonnal mutass�k honnan j�tt a l�v�s! – parancsolta Isten. – Ha nem l�tjuk nem tudunk v�dekezni.
- Megvan, Kapit�ny! Az �rz�kel�k nem mutatj�k, de l�t�t�vols�gon bel�l van. Kapcsolom a k�perny�re!
Sajnos abb�l a sz�gb�l, ahonnan leskel�dtem nem l�thattam r� a k�perny�re, de ezek ut�n m�r nem is volt r� id�m. Az esem�nyek ugyanis felgyorsultak.
- Manu�lis rak�tavez�rl�s! – ki�ltotta az �r. – A jobboldallal forduljanak fel�! Gyorsan! Parancsra t�z!
Kiadni azonban m�r nem tudta. �jabb rak�t�k csap�dtak be, az azonnal befut� jelent�sek alapj�n, k�zel a reaktorhoz. A vasfegyelem elsz�llt, hely�t a p�nik v�ltotta fel.
- Le�llt a hajt�m�. A reaktor megs�r�lt. Nincs fegyverzet, hamarosan a l�tfenntart�s is megsz�nik.
Isten megt�rt. Mag�baroskadva �lt sz�k�ben, fej�t kezei k�z� temetve. Fej�b�l v�r sziv�rgott. Egy lehullott alkatr�sz sebes�tette meg.
- Haj�t elhagyni! – szedte �ssze mag�t. – Mindenki a ment�f�lk�khez! Embereket �s a Szurzokat z�rj�k be!
Ezut�n les�jtva fordult Michael angyal fel�.
- Ind�tsd el az �nmegsemmis�t�st! – s�hajtott. – Szerettem ezt a haj�t.
- Azonnal ind�tom, Kapit�ny! �r�m volt �nnel szolg�lni.
- K�sz�n�m. Sok szerencs�t.
Egy angyal karon ragadta �s elindultak az egyik folyos� fel�. B�r tilos volt arra mennem, nem t�r�dve semmivel, �tv�gtam a h�don �s befordultam a folyos�n amerre az �r is menek�lt.
Nem hagyhattam ilyenkor mag�ra.
Tiltott szektorban j�rtam, de most ez �rdekelt a legkev�sb�. Azt nem tudtam hova tartok, de vil�g�t� nyilak mutatt�k a helyes utat. Val�sz�n�leg tartottam, hogy a ment�kabinokhoz fog vezetni. Lassan haladtam, mivel mindenki egy ir�nyba futott. Az angyalok nem t�r�dtek velem, de nem is voltak k�ny�r�letesek. T�bbsz�r fell�ktek, ha elestem r�m l�ptek. Eltaposand� bog�rnak �reztem magam, melynek nem adtak es�lyt az �letre. Nem haragudtam r�juk, elfogadtam volna a nekem kiosztott szerepet, azonban nem hagyhattam Istent mag�ra. �reztem, hogy m�g mindig sz�ks�ge van r�m.
Hamarosan megl�ttam amint beseg�tett�k egy ajt�n, mely m�g�tt a f�lk�k voltak tal�lhat�k. T�bb tucat ilyen sorakozott a folyos� baloldal�n. M�r z�r�dott az bej�rat, mire siker�lt bejutnom Istenhez. Be volt sz�jazva egy sz�kbe �s l�that�an v�rt valamire. Azonban mikor megl�tott harag lobbant egysz�n� szem�ben!
- Mit keresel te itt?! – ord�tott. – Egy�tt kellene lenned a t�bbiekkel! Mit gondolsz magadr�l, te kis…
Befejezni azonban nem tudta, mivel a kapszula kil�tt. Ketten voltunk imm�r, k�r�l�tt�nk hasonl� f�lk�k sz�zaival. Isten al�bbhagyott ostoroz�sommal, egyel�re a m�szerek jobban lefoglalt�k. Nemsok�ra ism�t remeg�s r�ztam meg a f�lk�t. A csatahaj� felrobbant �s ezzel egy�tt �n lettem az utols� �l� ember.
- Mi�rt nem engedte szabadon az embereket, Uram? H�s�gesek voltuk hozz�d! – v�doltam f�jdalmamban.
- Mi�rt?! – csatolta ki mag�t. – Mert az ember a legocsm�nyabb �l�l�ny a vil�gegyetemben! Ut�lom mindegyiket!
Bel�m r�gott, mire berep�lte a sarokba. A tov�bbi csap�sokat embri�p�zban pr�b�ltam kiv�deni, de mindhi�ba. A fizikai f�jdalomn�l csak a szavai voltak �lesebbek.
- Ha nem lenn�tek m�r r�g mi uralkodn�nk a galaxis e t�j�k�n! Ocsm�ny, primit�v agy� rohad�kok!
- Mi�rt, Uram? – s�rtam. – Mi szerett�nk T�ged!
A csap�sok abbamaradtak. F�lve tekintettem fel, de az �r m�r nem velem foglalkozott. Az ablakon n�zett kifel�.
- Befogtak minket! – gyorsan mell�m hajolt. A fej�b�l sziv�rg� v�r a szembe folyt. – H�t persze, hogy szerettek �s �n is szeretlek benneteket. Ez�rt k�rlek, hogyha k�rdik, csak a j�r�l mes�lj. Mes�ld el nekik, hogy j�l b�ntunk veled. �rted?
- Igen, Istenem.
- Ezt gyorsan felejtsd el! Ne mond, hogy Isten vagyok. Sem azt, hogy az Urad! Nem kell �rtened mi�rt, csak tedd azt amit mondok! – megsz�d�lt �s beleroskadt a sz�k�be. Aggodva hajoltam f�l�. – Mondd, hogy j�l b�ntunk veled �s nem volt ott m�s ember rajtad k�v�l. Ez a k�r�sem. Erre k�rlek.
M�r gyeng�n besz�lt. V�re a l�bamat mosta.
- �rtem, Uram. Nem hagylak cserben.
Isten egy utols�t s�hajtott �s meghalt. „Felfog t�madni! Fel kell, hogy t�madjon.” Hajtogattam magamban. S�rtam �s k�zben arra gondoltam, hogy biztos csak id�re van sz�ks�ge.
Kin�ztem az ablakon �s l�ttam, hogy m�r a Gonosz haj�j�nak a belsej�ben volt a ment�kabinunk. Gyorsan kellett cselekednem. Kivettem Isten fegyver�t a tokj�b�l �s az ajt�ra ir�ny�tottam. Feltartom �ket am�g Uram ism�t mag�hoz t�r! M�r ny�lik is az ajt�.

C�mzett: F�ldi had�gyk�zpont, 28. Szekci�, Washington
Felad�: Victor Windgreen, a U.S.S. Independence csatahaj� kapit�nya
T�ma: M.I.A.

Az U.S.S. Independence lopakod�val v�grehajtott t�mad�s sor�n befogtunk t�bb ment�kabint. T�bbsz�r t�zharba keveredt�nk �s sajnos az egyik f�lk�n�l bar�ti t�zben meghalt Thomas Hover hadnagy, aki �t �vvel ezel�tt t�nt el az els� agern t�mad�s sor�n. A f�lk�ben rajta k�v�l tal�ltunk egy halott agrent is, a megsemmis�tett haj� kapit�ny�t. Val�sz�n�leg Thomas Hover hadnagy volt aki t�zet nyitott r�nk. Az okokat egyel�re keresik. A boncol�s agymos�s nyomait v�lte kimutatni rajta. Ez megmagyar�zna egy-k�t dolgot. A t�bbi foglyul ejtett agern ez �gyben nem hajland� nyilatkozni. Enged�lyt k�rek agyszonda haszn�lat�ra.